DR. GALAMBOS MIKLÓS, PUSZTAMÉRGES DÍSZPOLGÁRA BEMUTATKOZIK
(megjelent a "Megyeszéle" III. évfolyam 3. számában, 1995. ősz)

Én, Dr. Galambos Miklós 1921. április 25-én születtem Üllőn, Pest vm. Édesapám MÁV altiszt volt, édesanyám háztartásbeli. Az elemi iskola 4 osztályát szülőfalumban a katolikus-népiskolában végeztem el, 1927-31-ig. Innen a vecsési polgári iskolába iratkoztam be, 1931-35-ös tanévben itt tanultam.
1935-39-ig a budapesti Mezőgazdasági Középiskolába jártam, itt érettségiztem 1939-ben. Egyetemi tanulmányaimat 1939-43 évben a budapesti József Nádor Műegyetem Mezőgazdasági Karán fejeztem be. Itt doktoráltam 1943-ban.
Az egyetem elvégzése után rövid ideig a Gabonaforgalmi Vállalatnál dolgoztam. Mivel nem tetszett az irodai munka, állást változtattam, hogy a tanultakat a gyakorlatban tudjam hasznosítani. 1944. január 1-el kerültem a Szent Benedek Rend gazdaságainak központi számvevőségébe és innét léptem be a rendbe 1944. augusztus 8-án.
1945. májusában elhagyva a rendet felvételt nyertem a váci püspöki papnevelő intézetbe, azt elvégezve szenteltek fel pappá 1949. június 26-án szülőfalumban, Üllőn.

1957. szeptember 15-től vagyok plébános Pusztamérgesen, ennek már 38 éve. Bárhol szolgáltam, igyekeztem a legjobb tudásom szerint szolgálni a híveket és oktatni a gyermekeket. Ha azok közül valakiben észrevettem, hogy érdeklődik a könyvek után és szeret olvasni, azoknak jó könyveket adtam, hogy így készülhessen fel a továbbtanulásra. Volt tanítványaim közül többen lettek orvosok, fogászok, mérnökök, akik biztatásomra indultak el továbbtanulni, néha a szülőkkel is kemény harcot kellett vívni, hogy a gyermek tanulhasson, de megérte ez a küzdelem.

Mivel mezőgazdasági végzettségem van, ahogy mondani szokták, a gazdász vér nem hagyott nyugtot. 1960-ban szőlőt vásároltam, jelezve ezzel azt, hogy beosztásomat nem tekintem átmeneti állapotnak, hanem szeretném megmutatni a korszerű gazdálkodást. Szőlőt és gyümölcsösöket telepítve és gondozva sikerült megmutatni, hogy amit tanultam, nem veszett kárba. Állatokat is tartottam, baromfit és sertéseket és ha valaki tanácsért jött hozzám, igyekeztem segíteni. Csak olyan dolgot ajánlottam, amit magam is kipróbáltam és amit mondtam, azért felelősséget vállaltam.

(Dr. Galambos Miklós esperes)

Dr. Galambos Miklós címzetes esperes gyászközleménye a hajdan általa kezdeményezett,
tájékoztatásra és információszolgáltatásra létrehozott "Megyeszéle" c. közéleti lapban

Dr. Galambos Miklós emlékezete

- Megkésett búcsú - 

Pusztamérges gyászol. Vele együtt a magyar katolikus hívek sokasága. Olyanok is, akik alapjában véve nem gyakorolták vallásukat, hiszen a "mérgesi pap" kedves és emberséges szavai, cselekedetei immár a tisztelettel telítődő emlékezések közé tartoznak ezután. Olyan embert vesztettünk, akinek példáján nevelkedett sok fiatal; nem csak a fiatalabb papok, hanem azok is, akik világiként lehettek a közelében. 
Szelíd hangon szólította meg embertársait, hogy katolikus hitükben megtarthassa őket. Minden keresztelés, minden esketés kivételes boldogságot adott számára, hiszen új lélekkel, új emberrel gyarapodott egyházunk. S amikor látta a sok hittanost, nyugodtan irányította figyelmüket Isten felé. Nyugodtan és nagy buzgalommal szólt nékik Jézusról, annak édesanyjáról Máriáról, és sokat mesélt fölcseperedő ifjainknak a szentek életéről. Könyvtárának könyveire a por sohasem tudott lerakodni, hiszen gyakran forgatta őket azért is, hogy beszédeit hiteles alapokon tarthassa meg, és mivel Reá nézve is igaz volt az ismert szólás: Okos pap is holtig tanul.

Évekkel ezelőtt az újrainduló Kalot-Kalász minden Szeged környéki faluban megszervezte a maga - fél évszázados álomból felébresztett - népfőiskoláját. Emlékszem, milyen nagy lelkesedéssel kapcsolódott be Miklós atya. Hitte és hittük, hogy elérkezett az ideje a nagy föltámadásnak. Mérgesi barátaival szervezte a népfőiskolai tanfolyamokat. Voltak nemes és szép emlékei abból a csodálatos időkből, amikor a katolikus ifjúsági mozgalmak - a Szív Gárda, a Kalász, a Kalot - szabadon élhette meg hitét, és tudatosan készülhettek a felnőtt korra, amikor az ily mezőkön fölnevelkedett fiatalok újabb katolikus kiscsaládokat létesíthettek. Sőt, a még korábban prosperáló Magyar Katolikus Ifjúsági Egylet munkájában is aktívan részt vett, hiszen az Ő korosztályának egyik életeleme volt a fiatalokkal igen intenzív és bensőséges törődés.
Pusztamérgesnek nagy a tanyavilága. Lett-légyen forró nyár, zimankós ősz, fagyos tél, amikor híveihez szólította kötelessége, nekivágott az olykor 6-8 kilométeres útnak, hogy beteget látogasson, vagy a tanyai iskolákban a hittan órát föltétlen megtarthassa. Igaz, a mérgesiek segítségére siettek az időjárástól függően lovaskocsival, lovasszánnal, ám ha az idő és az út is jó volt, kerékpáron sietett, már amennyire a nagy homokban sietni lehetett.

Az üllői születésű, negyvenkét esztendőn át a pusztamérgesi lelkeket szolgáló Galambos atya immár hívó szóra ment Urunkhoz. A címzetes esperes plébános ezidén tartotta aranymiséjét, mely alkalmon nem csak a mérgesi hívek, hanem a környező községekből érkezettek is köszöntötték őt. A falu első díszpolgára (1995-ben tisztelték meg a jeles embert a nagy elismeréssel járó kitüntetéssel)* hetvennyolc évet élt, mely idő alatt minden tőle telhetőt megtett a "mérgesi embörök" hitbeni és erkölcsi tisztaságáért.
Dr. Galambos Miklós atyát második hazájaként szeretett mérgesi földben, a falu saját halottjaként temették el. Gyászmisét és búcsúzó szentbeszédet Gyulay Endre szeged-csanádi megyés püspök úr tartott. A temetést követően virágkoszorúk és égő gyertyaszálak jelezték tisztelgő elköszönésünket. Galambos atya, Isten veled!

(ifj. Lele József)

* A nekrológ írásának idején még nem álltak rendelkezésre levéltári adatok a község társadalmi - gazdasági életét illetően, amelyből kiderült volna, hogy 1927-ben az akkori Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium helyettes államtitkárát, Dr. Pogány Frigyest a község - érdemei elismeréseként - díszpolgárává választotta, ezért ifj. Lele József még mint a község első díszpolgára említi Dr. Galambos Miklóst.

• Következő