Szatmári Lajos bácsit otthonában köszöntötték fel

Otthonában, családi körben ünnepelte 90. születésnapját Szatmári Lajos. Köszöntésére Dr. Papp Sándor polgármester és Fődi Anita, a Közös Önkormányzati Hivatal jegyzője érkezett augusztus 9-én délután. Az ünnepelt köszöni, jól van – de mint annyi minden, ez is bonyolultabb ennél.

Hol jobban, hol rosszabbul megy az ember sora, ez alól Lajos bácsi sem kivétel. Ha valakinek, akkor neki van miről mesélnie. A konyhában telepedünk le, pár nappal a köszöntés után. Hellyel kínál, keresi a szavakat, hol is kezdje. Nem a bizonytalanság miatt – hanem mert annyi minden mesélni valója van. Mindig tevékeny ember volt, nehezen szokta meg az öregkort… de mint mondja, ennek ez a rendje.

Nádudvari születésű, tíz gyermekes csa-lád második gyermeke. Kijutott neki a munkából rendesen. Apja fuvaros volt, miután kicsit összeszedték magukat, 30 hold földön gazdálkodni kezdtek. Szépen gyarapodott a gazdaság – aztán az oroszok bejövetelekor mindenüket elvették. Tizenkilenc éves koráig volt otthon, de napszámba is járt dolgozni.
A Hortobágyi Nemzeti Vállalatnál 3 év alatt vezető helyettes lett belőle. Az akkori párttitkár javaslatára jelentkezett a Gödöllői Agrártudományi Egyetemre, amit szülei nagyon elleneztek. Féltek, hogy nem lesz majd, aki a földet megművelje.
Nem is támogatták a tanulmányait, áru kirakodásból tartotta el magát. Harmadévesen havi 800 Ft ösztöndíjat (egy munkás havi fizetése!) nyert, hozzá ingyen tanfelszerelést.
1956-ban kapta kézhez a diplomáját, első munkahelye a Kabai Gépállomás, ahol vezető agronómus volt. A forradalmi munkástanács őt is elzavarta. A Megyei Pártbizottság nevezte ki mezőgazdasági osztályvezetőnek, de nem szerette az irodai munkát, ezért áthelyezését kérte a hajdúság legrosszabb téeszébe.
Ebesre került, a rizstermesztésben kamatoztatta tudását. Az ország rizs szükségletének 100%-át ott termelték. Tíz eredményes év után a Vásárhelyi Terv (a Tisza szabályozásáról szóló tanulmány - a szerk.) részeként lecsapolták a területeket, megszűnt az ágazat és a rizsnek befellegzett.
A Hajdú-Bihar megyei, egykori koronabirtok kerületvezetője volt, amikor találkozott Papp Antal pusztamérgesi téeszelnökkel, aki munkát ajánlott neki. Három nap gondolkodás után elvállalta – így került a községbe.

Első dolga a sertésállomány rendbetétele volt, de 250 ha erdőt is telepíttetett a parlag területekre. Volt tehenészet, de takarmány nem - 50 ha lucernást hoztak létre. A kis parcellák nem kedveztek a nagyüzemi szőlőtermesztésnek, 400 hektáron kellett eltüntetni a buckákat. Talajerő növelésére több mint 100 vagon talajjavító anyagot hozatott. A mérleghiányos téeszbe borért cserébe érkeztek a gépek is.
Az innovatív gazdálkodás meghozta az eredményt, sok és jó bora lett a téesznek. Így dolgozott agronómusként Lajos bácsi. Képezte magát, lépést tartott a tudománnyal. Egy pénzes kazettában alig férnek az élére állított bizonyítványok, képesítésekről szóló okiratok, érmek és kitüntetések. Az FVM elődjétől miniszteri kitüntetést kapott, 15 év kiemelkedő munkájáért pedig honvédelmi érdemérmet.

1978-ban szívinfarktust kapott. Deszkre került, 6 hónapig lábadozott. Felépült és tovább dolgozott. Családi házát 1980-ban kezdte építeni, ’84-ben költöztek be és 21 év munka után, 1986-ban nyugdíjazták. 2002-ben ismét szívproblémák jelentkeztek, az alapos kezelés rendbe hozta.
Katalin lánya kitűnő eredménnyel végzett a Társadalomtudományi Karon. Első házasságából született három gyermeke is mind diplomát szerzett. Bizakodó a jövőre nézve, nagyszülei is mind 90 év feletti kort értek meg.
Szerette az autókat, az első Skoda 100-asát Fődi Jani bácsi hozta le Budapestről. Sokáig megvolt, aztán egy Trabant, majd egy Wartburg következett. Íratott Moszkvics 600-ast is, de annyiszor emelték az árát, hogy ráunt és helyette vett egy Dacia-t. Amire kellett, arra mindenre ráért. És így tesz most is. Isten éltesse!

Csala István

• Előző
• Következő

• múlt
• önkormányzat
• idős,
• nyugdíjas,
• polgármester,
• jubileum