„20 darab százas. Ez volt minden vagyonom. Ügyeskedtem, csencseltem. Azt hittem gazdaságot alapítok belőle. Tehenet veszek darabját egy százasért, de mire megérkeztem Budapestre már két fél pálinkát sem kaptam érte. Így lett végül szőlő és gyümölcsös a gazdaságomban.”

Na de kezdjük a történetet az elején. Június első hétfőjén Dr. Papp Sándor polgármester és Erdélyi-Nagy Renáta aljegyző köszöntötték a 95 éves Fődi Jánost. Jani bácsi vasárnap töltötte be a szép kort és látható volt rajta a várakozás öröme, hogy ismét őt ünneplik. Fáradhatatlanul és pontosan úgy, mint már annyiszor mesélt az életét meghatározó időszakról, a háborúról.

21 évesen a cséplőgépet „etette”, amikor jöttek érte és több ezer kilométer és másfél év után tért haza. Megpróbáltatásait korhűen mesélte. Sok szó esett a káposztalevesről, a cékláról sütve, főzve, amely az egyetlen ételforrást jelentette a háborúban. Beszélt a bajtársakról, akiktől már el kellett búcsúznia, mert már csak ő maradt. Az országokról sorrendben Dánia, Hollandia, Németország, Ausztria. Emlegette „Szekeres Ferit” aki a hazaúton volt az útitársa, leginkább szenes vagonban és gyalogszeren. És örömmel visszaemlékezett, hogyan fogadta őt a családja az Ancsa soron, amikor is végül karácsony előtt megérkeztek. 

2013-ban a Pusztamérgesi Hírlevél sorrendben 62. számában címlapon szerepelt az akkor 90 éves Jani bácsi. Nekünk megtiszteltetés, hogy még köszönthetjük őt a falu idősei sorában. Kívánunk neki boldog születésnapot és nagyon jó egészséget!

Kothencz Brigitta

• Előző
• Következő

• múlt
• emlék
• önkormányzat
• idős,
• nyugdíjas,
• jubileum